Budapest belvárosában kevés hely van, amely annyira összeforrt egy tér nevével, mint a Gerbeaud a Vörösmarty térrel. A cukrászda nemcsak süteményeiről, hanem több mint másfél évszázados történetéről és pompás belső teréről is híres.
A kezdetek: Kugler Henrik
A történet Kugler Henrikkel kezdődik, aki 1858-ban nyitotta meg cukrászdáját a József nádor téren. Az üzlet 1870-ben költözött a mai helyére, az akkor még Gizella térnek nevezett térre – a későbbi Vörösmarty térre.
Gerbeaud Emil korszaka
Kugler utód nélkül maradt, ezért 1884-ben a Párizsban megismert svájci cukrászmesterre, Gerbeaud Emilre bízta a vállalkozás vezetését. Gerbeaud egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig irányította a cukrászdát, és olyan rangra emelte, hogy a neve máig összeforrt a hellyel.
Az enteriőr
A ma is látható belső tér az 1910-es nagy felújítás során nyerte el formáját. A belsőépítészeti terveket Darilek Henrik iparművész készítette, aki korábban a pécsi Zsolnay-gyár tervezőjeként is dolgozott. A márványasztalok, a csillárok, a faburkolatok és a vitrines pultsor ma is a századforduló eleganciáját idézik.
Névváltások
A cukrászdát 1948-ban államosították, és Vörösmarty Cukrászda néven működött tovább. Eredeti nevét 1984-ben kapta vissza, és azóta ismét Gerbeaudként várja a vendégeket.
Miért érdemes betérni?
- a klasszikus magyar és osztrák–magyar sütemények miatt,
- a történelmi enteriőr hangulatáért,
- a teraszért, ahonnan a Vörösmarty tér nyüzsgését lehet figyelni,
- és mert egy kávé itt nemcsak ital, hanem időutazás is.
A Gerbeaud nem a legolcsóbb hely a belvárosban, de egy különleges alkalomra, vagy ha vendégeinket akarjuk elkápráztatni, aligha találunk jobb helyszínt egy kávéhoz és egy szelet tortához.